Interjú Honti Adéllal

Honti Adél (33),  nemzeti válogatott kerettag, oktató, tandempilóta.
A repülés előmozdításáért önkéntes munkával a Siklóerpülő Szakbizottság tagjaként, illetve sportdiplomataként képviseli hazánkat a FAI CIVL (Nemzetközi Szabadrepülő Szövetség) éves plenáris ülésein.
Mit jelent számodra siklóernyős pilótának lenni?
Formálódni, fejlődni, önmagam lehető legjobb verziójává válni.
A tökéletes flow élmény, igazi áramlatban levés.
(2015. Fotó: Tuba Zoltán)
Hogy emlékszel vissza a kezdeti időszakra?
Tizenhét évesen láttam egy hirdetést, hogy ingyen ki lehet próbálni a siklóernyőzést Pálfi Béla Gábor (becenevén Gombóc) iskolájában egy nyílt nap keretében. Gyorsan bejelentkeztem, és nem sokkal később Máriahalom tetején álltam teljes felszerelésben, majd az oktató instrukciója alapján elkezdtem futni lefelé az igencsak meredek dombról, és másodpercek múlva már a levegőben is voltam. Mivel azt elmondta, hogy a fékekkel ne nagyon babráljak, arcra szálltam a magas fűbe, de addigra már késő volt, megfertőződtem. Emlékszem mai napig arra az izgalomra és eszement örömre, amit a levegőben éreztem. Legerősebb volt a meglepetés, hogy ilyesmire képes vagyok – adott egy nagy adag önbizalmat a repülés.
A tanfolyam díját csak pár évvel később húsz évesen tudtam a diákmunkáimból kigazdálkodni, akkor kezdtem a tanfolyamot Simonics Petinél 2004 tavaszán. Mivel saját felszerelésre még két évig nem volt keretem, barátaim kidobásra szánt felszereléseivel repkedtem. Első kölcsönernyőm egy 11 éves DHV2-es Prodesign Compact volt, beülőt pedig az egyik oktatóm Guba Tiba adott kölcsön. Nagyon hálás voltam ezekért, az akkori szintemhez lejtőzgetni tökéletesen megfeleltek. Még egyszer köszönöm mindkettőt, ha akkor ezek nincsenek, lehet ma nem repülnék!
 Dune de Pyla 2006, balról: Honti Adél és utasa Csernenszky János, szintén pilóta, akivel azóta mai napig üzlettársak)
Hány repült órád van most?
640 óra. Szerintem a magyar válogatottból nekem van a legkevesebb repült időm, de talán pont ezért is érdekes a történetem: hogyan juthatunk el a kezdő távrepülőtől a világbajnokságig mindössze 4 szezon alatt. Folyamatosan elméleteket gyártok mindenre, állandóan elemzem a repüléseim.  130 óra után kezdtem versenyezni, azóta szinte minden percem versenyfeladatok megrepülésével töltöttem, ezért is fejlődhettem ennyire dinamikusan.
Változtatott valamit az életeden ez a sport?
Simonics Peti az első találkozásunkkor azt mondta nekünk a csillogó szemű tanfolyamosoknak: “A siklóernyőzés nem sport, hanem életstílus.”
Azóta 13 év telt el, és saját legnagyobb meglepetésemre Peti ma a válogatott csapatkapitányom.
(2015 Governador Valadares Brazília)

Felnőtt életem egyik legmeghatározóbb személyiségformáló tényezője mai napig a repülés. Megváltoztatta az összes elképzelésem arról, hogy mi tesz boldoggá és ki akarok lenni. Megváltoztak a prioritásaim és hogy mi a fontos számomra az életben.

Tavaly sok közeli barátom törte magát össze nagyon súlyosan. Ezek az élmények igazán közel hozták azt, hogyha ez nálam sokkal tapasztaltabb és jobb pilótákkal megtörténhet, akkor én sem vagyok biztonságban. Sokat gondolkoztam a döntéseiken, de a lendületem nem csökkent, sőt, kitisztult az összkép. Nem a sérülés és halál rémiszt meg igazán, hanem a mindennapok szürkesége, a folyamatos fejlődés és az ezzel elérhető lehetséges legmagasabb boldogsági szint kihagyása.
Mióta versenyzel?
Az első évtizedben nem volt sem időm, sem pénzem a komolyabb repülésre, a vállalkozásom építése teljesen elvitte a fókuszt. 2013-ban kezdtem távrepülni, addig kb. 130+ repült órám volt. Beliczay Koppány javaslatára elmentünk a Serial Cupra szeptemberben, és ott döbbentem rá milyen fantasztikus mentális kihívás a versenyzés.
Milyen sport eredményeid voltak eddig?
Az összetett világranglistán jelenleg a 189. helyen állok, ez az 5. női helyet jelenti.

Az elmúlt 3 évben 15 dobogón álltam, 2016-ban elnyertem a női nemzeti bajnoki címet, és felállítottam 2 nemzeti tandem plusz egy szabad nemzeti hurok rekordot, és Juhász Katával első nőként a hazai siklóernyőzés történetében képviseltük hazánkat az Európa bajnokságon. Második éve nyerem az év női sportolója díjat versenyeredményeimért.

(A magyar nemzeti válogatott a 14. Siklóernyős Európa Bajnokság megnyitóján.  Első sor balról: Honti Adél, Juhász Katalin, hátsó sor balról: Sokacz Milán, Falucskai Lóránt, Rácz Balázs. 2016 Krusevo, Macedónia)
Kitől tanultál a legtöbbet a sportban?
Beliczay Koppánytól, ő volt az igazi mentorom, amiért mai napig nagyon hálás vagyok.
Az iskolájában váltam oktatóvá, ami nyilván előremozdított, hogy többet tanuljak elméletből is, és ez tette le az alapokat a távrepülésben versenyzéshez.
Kik a példaképeid és miért?
A kitartásáért és következetes célkitűzéseiért Seiko Fukuoka Naville többszörös világrekorder, női Világ- és Európa bajnok. Alig 50 kg, mégis lenyomja a kétszer nagyobb startsúlyú, nála tíz évvel régebb óta repülő top pilótákat. Egyszerűen nem ismer lehetetlent.
Erőss Zsolt, aki megmutatta, hogy egy művégtag nem vet véget egy szenvedélynek, és teljesen rendben van, hogy a többségi társadalom elvárásai ellenére azt mondjuk, hogy önmagunk akarunk lenni, azt akarjuk csinálni, ami minket boldoggá tesz, akkor is ha már családunk van. Szeretteink azért szeretnek minket, akik akkor vagyunk, amikor a belső tűz visz előre.
Mi a legkedvesebb ernyős történeted?
A tanfolyam után Hármashatárhegyen ismerkedtem meg 2004 őszén Szabó Péterrel, Beliczay Koppánnyal, Mihályfi Zsolttal, Strak Dáviddal, Lukas Mátéval, Kézi GabivalGrillmayer Alekszandrával és Takáts Palival. Akkoriban tőlük tanultam a legtöbbet, nekik köszönhetem, hogy vigyáztak rám, és nem hagytam fel a sporttal a sok kezdeti szerencsétlenkedés ellenére. Nem voltam valami nagy vagány, de mindig ösztönöztek, Gerlitzenre is mentünk közösen többször. Sosem fogom elfelejteni, ahogy egyik nap a liftben felfelé Gabi és Pali épp arról beszélgetnek, hogy fogják a szinkron spirált meghúzni, hogy a két kupola összeérjen, Koppány meséli milyen volt az előző helikoptere, Dávid a tumblingjét elemzi. Gabi (aki később akró világkupát nyert Takáts Palival szinkronban) odafordul hozzám és megkérdezi én mit húzok a következő körben. Elnevetem magam, hogy nyilván semmit, még sosem voltam biztonságtechnikai tréningen, még fület sem csuktam. A felvonón csend lesz, és egyszerre kezdenek el beszélni, hogy rendben, akkor majd ők elmondják, hogy mit és hogy kell csinálni, nem lehet itt minden nap csak lecsúsznom, az vér ciki. Minden körnél valakit beosztottak, hogy rádió híján repüljön közel hozzám, és kiabálja az instrukciókat. Másnap Gabi már a fullstallt magyarázta a liftben, én meg teljes rémületben hallgattam. Sosem felejtem el, ahogy kisiklunk heten-nyolcan a tó fölé, mindenki pörög össze-vissza, Szabó Péter (becenevén Pícsör) meg mellettem kiabálja, hogy “Húzzad, húzzad!!!”
Nagyon alaposan felkészítettek, így végigcsináltam minden gyakorlatot abban a pár napban egészen a C elemekig, napról-napra remegő lábbal szálltam le, de egyre magabiztosabban és határozottabban. Örök hála érte!
(Balról: Kézi Gábor, Honti Adél, Beliczay Koppány, Gerlitzen Ausztria 2006)
Mi a legviccesebb anekdotád?
13 év alatt szép számmal gyűjtögettem sztorikat.
Fészket raktam egyszer-kétszer starthelyek közelében szép magas fákon. Lógtam fejjel lefele egy lépcsőszerű starthely alatt a bokrokban, mint Micimackó az oduba szorulva, míg srácok próbáltak nevetve kihúzni. Szaladtam rózsában fekete tenyészbika elől, illetve egyszer a tengerparton egy megveszett pudli elől áriázva, melyet sokáig nem ért utol a gazdája. Rázott meg villanypásztor lókarámból kiosonva, ahol kifolyt a lábám alól a talaj, és kicsit meg kellett pihenjek a földön heverve. Próbált felszedni szőrös hernyó szemöldökű 100 éves birkapásztor bácsi és a szamara hátán eldobni a legközelebbi faluig. Stoppoltam zsákkal kispolskit, fakitermelésnél Kamaz teherautót, kamiont, és kismotort többször is. Ezek a történetek és még sok más megélt helyzet a barátokkal az, melyek oly kedvesek a szívemnek, és nélkülük nem érne ugyanannyit a repülés.
(selfiebot elhajítása csukásban 2015 Governador Valadares Brazília)
Volt már sérülésed? Ha igen, mi történt?
2014-ben ernyőt váltottam és az első 10 órában eltörtem a lábam teljesen saját hibámból. A történetet leírtam egy blogbejegyzésben. Egy-két pittyputty belefér. Remélem a következő 13 évben sem ér komolyabb.
Dobtál már valaha mentőernyőt? 
Még sosem,  de tervezem, hogy idén kipróbálom tó fölött.
Tavaly januárban Kolumbiában majdnem 500 métert vesztettem egy hatalmas csukásból, mert az elején pánikoltam, mindent rossz ütemben reagáltam le, és végül mentőernyő fogantyúért nyúltam. Amikor lenéztem, mindenhol magasfeszültségű távvezetékek futottak alattam, így konstatáltam, ha dobom, egy villanással végzem valamelyik vezetéken, így összeszedtem magam és kifullstalloztam az ernyőt. A vezetékek fölött 50 méterrel félig lefűződött szárnnyal siklottam tova a meredek hegygerinc oldalában, majd a turbó zóna túloldalán egy 7 m/s-es emeléssel folytattam a versenyfeladatot egy szívrohammal a hátam mögött.
Nem sokkal később megtanultam ejtőernyőzni, hogy tréningezzem az agyam a szabadesésre, és a hirtelen ernyőnyitásra is. Fontos dolog, amit megtanultam, hogy beállítsam a műszeremen (Naviter Oudie4) a földhöz képesti magasságot is (AGL), és mindig tudjam mennyi idő áll a rendelkezésemre, mielőtt mentőernyőt kell dobjak. Háromszáz méter az a lélektani határ, ahol már nem bűvészkednék, így ha addig pörgök és nem jött a megoldás, ott kell kidobjam az egyik mentőernyőmet (kettővel repülök: egy Orange Cross és egy irányítható Beemer2)
(2016 Kaposújlak, Fotó: Verebes Gábor)
Ha egy szponzor mögéd állna sok millió Forinttal, hogyan költenéd el ebben a sportban?
A következő éveim a repülésnek szentelném: évi tíz-tizenkét versenyen vennék részt a komolyabb fejlődés érdekében.
Képzéseket szerveznék a válogatottnak és az utánpótlásnak, például biztonságtechnikai tréning versenyernyővel, fókuszjavító tréningek, konzultációk sportpszichológussal, versenyrepülés kielemzések, stratégiaalkotás stb.
Vennék saját tandemet, és abban oktatnám a távrepülést. Oktatóként úgy gondolom, ha csak egy kicsit is segít a siklóernyőzés több embernek jobban megismerni önmagát és belső motivációit, ami által minőségileg boldogabb életet tud élni, és ehhez hozzá tudok járulni, akkor ezt sportkarrierem egyik legkomolyabb sikerének könyvelem el.
Mit javasolnál egy kezdő versenyzőnek, hogyan tud a legtöbbet fejlődni?
Tartok egy mindenki számára nyitott és ingyenes előadást a témában 2017.02.15-én, de röviden a tanácsaim a következőek, ha valaki arra nem tudna jönni:

Először is ne a saját hibáidból próbálj tanulni, mert az örökké tart.

Válassz mentort.

Olvass olvass olvass. Sok jó könyv szól a termikelésről, meteorológiáról, távrepülésről, versenyzésről, sportpszichológiáról, ezeket ne egyszer vedd kézbe, hanem nyisd ki újra és újra.

Vezess naplót a távjaidról, írd le mikor mi történt, és miért szálltál végül le. Hamar ki fog rajzolódni egy ismétlődő tendencia és rájössz, min kell még dolgoznod.
Ha már képes vagy 30-50 km-es távokat megrepülni és fejlődni szeretnél, akkor irány a versenyzés, ahol jó a társaság, komplett feladatokat együtt teljesíthetsz másokkal, és azonnali visszajelzést kapsz mit rontottál el, és mi lett volna a helyes megoldás.
Fordíts komoly energiákat a mentális tréningekre (fókusz fenntartása, meditáció, félelem management, erősségeid-gyengeségeid kiismerése és előnnyé kovácsolása stb), fordulj sport pszichológushoz.
Figyelj a testedre. Remek állóképesség kell egy komolyabb távra (6-10 óra a levegőben), illetve több napos versenyre, pláne egy EB/VB-re mely gyakran 10-11 feladatos. Nem fáradhat ki a tested, mert akkor lőttek a koncentrációdnak.
(Rio de Janeiro 2015 balról: István Pál, Honti Adél)
Ne spórolj a biztonságtechnikával, az ernyődet ne féltsd, ha kiszakad, kiszakad, az életed többet ér, mint egy elszakadt zsinór, vagy szétrobbant cella. Menj el évente minimum egyszer, ha teheted többször azzal az ernyővel, amivel a versenyeken is indulsz.

Készíts fejlődési tervet.

Céljaidat sosem elérendő helyezésekben határozd meg, mert elveszted az örömöt és frusztrált leszel, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted, hanem teljesítmény célokat tűzz ki: időben levegőbe kerülés, jobban elkapott start, hatékonyabb bolyozás és tekerés, termikek tudatosabb választása, időben kiszállás belőlük, tudatos végsiklás stb. Ez hozza majd a helyezéseket is.

Magadnak repülj, senki másnak.

Végül a legfontosabb: élvezd minden percét!

Milyen céljaid vannak 2017-re?
Idén magasabb ernyőkategóriába lépek, egy 2 zsinórsoros Ozone Zenoval kezdek repülni márciustól.
Szeretnék teljesítményben fejlődni, növelni az egy órára eső km számom.
(Roldanillo, Kolumbia 2016 Fotó: Cristian Cardona)
Nagyon szívesen repülnék többet tandemben is. Koppány javaslatára tavaly kezdtem távrepülést oktatni pilótáknak a levegőben, ezt nagyon élvezem. Sikerült két tandem rekordot is felállítanunk a tanítványaimmal.
Versenyek szintjén szeretnék részt venni több FAI2-es versenyen, pár PWC-n (Világkupa futam), illetve képviselni hazánkat a Világbajnokságon júliusban Olaszországban.
Hol látod magad 3 év múlva?
Ha négy éve a Serial Cupon azt mondja nekem valaki, hogy itt lehetek ahol most vagyok, biztosan nem hiszem el. Remélem 2020-ban is meg tudom majd lepni magam. Kíváncsi vagyok, hogy az az út, amin most járok, a személyes fejlődésem hova fog eljuttatni a sportban. Szeretnék még gyorsabb lenni, mint a villám könnyedén siklani, játékosan, nem erőlködve, megküzdeni sportszerűen a pajtásaimmal, és a nap végén elégedetten landolni. Minden verseny egy óriási tapasztalat, és ahogy Simonics Peti sokszor mondja nekünk: “Minden verseny csak felkészülés a következőre.”
Szeretném, hogy a jelenlegi két mentoráltamat Rhys Fishert (GB) a vol-biv Thermal Crossings projekt megálmodóját és Oliver Clothiert (GB) jelenleg kezdő távrepülő versenyzőt is hozzá tudjam segíteni a személyes céljaik eléréséhez. Nagyon elszántak, így velük rendszeresen beszélgetünk a repüléseikről. Szívesen venném, ha ez a szám növekedne, és lenne még 1-2 olyan friss és lelkes pilóta, akik megtisztelnek azzal, hogy beengednek az életükbe és hozzájárulhatok a gyorsabb növekedésükhöz.
Boldog lennék, ha a nemzeti bajnokságon 10-15 tehetséges magyar lány állna rajthoz, és keményen fel kellene kössük Juhász Katával a nadrágot, és az sem bántana, ha túlszárnyalnának minket a fiatal titánok. Mérhetetlenül büszke lennék, ha ki tudnék nevelni egy magyar női világbajnokot.